Volt egyszer, nem is oly régen, egy kis falu, ahol Csaba és Jácint, két jó barát élt. Mindketten imádták a kártyajátékot, és gyakran összejöttek, hogy megmérkőzzenek egymással a legjobb lapokért. De egy nap, amikor a szokásos helyszínen, a falu közepén álló kocsmában találkoztak, nem találtak megfelelő asztalt a kártyázáshoz.

Csaba nevetve mondta: "Mi lenne, ha a Niki, a falu leghatalmasabb és leghiggadtabb lova lenne az asztalunk?"

Jácint kezét dörzsölve egyetértett: "Miért ne! Talán az a legőrültebb dolog, amit valaha tettünk, de miért ne próbáljuk ki?"

Így hát, a két barát kiment a falu szélére, ahol Niki, a gyönyörű sötétbarna mén éppen legelt a réten. Körülkerítették a területet néhány szalmabálával, hogy egy kényelmes platformot alkossanak, majd ráhelyezték a kártyás asztalt. Niki nyugodtan legelészett alattuk, mintha semmi sem történne.

Az emberek összegyűltek, hogy nézzék ezt az érdekes jelenetet. Mindenki csodálkozott és nevetett a látványon, ahogy a két barát a ló hátán ülve játszotta a kártyajátékot.

Csaba és Jácint nagy izgalommal játszottak. Niki közben nyugodtan legelészett és időnként megrázta a fejét, mintha ő is élvezte volna a társaságot. Ahogy a nap tovább haladt, a két barát egészen belemerült a játékba, néha nevetve és örömködve azokon a furcsa pillanatokon, amikor Niki hirtelen megmozdult alattuk.

A játék folyt, és a kíváncsi nézők száma csak nőtt és nőtt. Ahogy a kártyák repkedtek, Csaba és Jácint egyre inkább elbűvölve figyelték Niki nyugalmát és türelmét, mintha ő is értette volna a játék izgalmát.

Végül, amikor az esti naplemente aranyfénye már megvilágította a rétet, a két barát befejezte a partit. Mindketten elégedetten mosolyogtak, és köszönték meg Niki higgadtságát és türelmét, ami lehetővé tette ezt a különleges kártyapartit.

Ahogy hazafelé indultak, a faluban mindenki beszélt a csodálatos és vicces jelenetről, amit láttak. Csaba és Jácint pedig mindig emlékeztek majd arra az estei kártyázásra, ahol Niki, a hűséges ló volt az asztaluk, és egy különleges emlék maradt az életükben.



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Arra ébredtem, hogy kedvesem néz. Arca ott pihent mellettem a párnán. Mikor kinyitottam a szemem, rám mosolygott.
- Mennyi az idő? – kérdeztem álmosan.
- Kilenc óra – búgott mellettem Zsolt hangja. – Már feltettem vizet...

Azon az estén is – mint addig is mindegyiken – jókedvűen tértem be a Randevú nevű kávéházba. János, a tulaj, szemmel látható unalommal könyökölt a sarkon, bámulva a semmibe. Amikor észrevett, rögtön felderült az arca, tudtomra...

Nem, nem panaszkodni akarok.
A rokonait nem válogathatja meg senki, kiváltképp nem a szüleit vagy a testvérét.
Én így jártam, de mondhatom úgy is, hogy mi így jártunk.
Nekem szép emlék marad, ugyanakkor lehetett vol...

Ekkor én már 16 voltam, és neki is már csak 2-3 hónap kellett, hogy betöltse 16. életévét. Este volt, egy barátunk házibulijába igyekeztünk. Nem kell semmi különöset elképzelni. Zene, tánc, társas, asztalifoci, asztalitenisz, étel...

Meg kellene fordulnom, mert szénné égek! - gondolta Éva és felült. A késő délelőtti nap már rettentően égette testét. Körülnézett és látta, hogy a meztelenül napozóknak elkerített kicsiny kis területen megfogyatkoztak a nap sze...