Volt egyszer, nem is oly régen, egy kis falu, ahol Csaba és Jácint, két jó barát élt. Mindketten imádták a kártyajátékot, és gyakran összejöttek, hogy megmérkőzzenek egymással a legjobb lapokért. De egy nap, amikor a szokásos helyszínen, a falu közepén álló kocsmában találkoztak, nem találtak megfelelő asztalt a kártyázáshoz.

Csaba nevetve mondta: "Mi lenne, ha a Niki, a falu leghatalmasabb és leghiggadtabb lova lenne az asztalunk?"

Jácint kezét dörzsölve egyetértett: "Miért ne! Talán az a legőrültebb dolog, amit valaha tettünk, de miért ne próbáljuk ki?"

Így hát, a két barát kiment a falu szélére, ahol Niki, a gyönyörű sötétbarna mén éppen legelt a réten. Körülkerítették a területet néhány szalmabálával, hogy egy kényelmes platformot alkossanak, majd ráhelyezték a kártyás asztalt. Niki nyugodtan legelészett alattuk, mintha semmi sem történne.

Az emberek összegyűltek, hogy nézzék ezt az érdekes jelenetet. Mindenki csodálkozott és nevetett a látványon, ahogy a két barát a ló hátán ülve játszotta a kártyajátékot.

Csaba és Jácint nagy izgalommal játszottak. Niki közben nyugodtan legelészett és időnként megrázta a fejét, mintha ő is élvezte volna a társaságot. Ahogy a nap tovább haladt, a két barát egészen belemerült a játékba, néha nevetve és örömködve azokon a furcsa pillanatokon, amikor Niki hirtelen megmozdult alattuk.

A játék folyt, és a kíváncsi nézők száma csak nőtt és nőtt. Ahogy a kártyák repkedtek, Csaba és Jácint egyre inkább elbűvölve figyelték Niki nyugalmát és türelmét, mintha ő is értette volna a játék izgalmát.

Végül, amikor az esti naplemente aranyfénye már megvilágította a rétet, a két barát befejezte a partit. Mindketten elégedetten mosolyogtak, és köszönték meg Niki higgadtságát és türelmét, ami lehetővé tette ezt a különleges kártyapartit.

Ahogy hazafelé indultak, a faluban mindenki beszélt a csodálatos és vicces jelenetről, amit láttak. Csaba és Jácint pedig mindig emlékeztek majd arra az estei kártyázásra, ahol Niki, a hűséges ló volt az asztaluk, és egy különleges emlék maradt az életükben.



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

„Kedves naplóm! Késő este körmölöm ezeket a sorokat. Kissé még mindig szokatlan ez nekem: soha életemben nem írtam az életemről, de úgy érzem, amióta összejöttem, azután szakítottam Tamással, le kell jegyeznem az érzéseimet, ...

Új város, új lakás, új élet.
A bútorok már tegnap a helyükre kerültek, de a szoba közepén még ott tornyosulnak a ruhákkal, könyvekkel, apróságokkal teli dobozok.
- Jó lenne ma már ezen is túl lenni - intek feléjük....

Dávid elgondolkozva ült a forgószékében. Egy ceruzát tartott az ujjai között és némán szuggerálta. Lábaival jobbra-balra fordítgatta a széket. Azt sem vette észre, hogy Márk már egy jó húsz perce beszámolót tart neki a kanapén...

31 éves vagyok, tanárnőként dolgom egy budapesti középiskolában. Nekem nincs saját osztályom, viszont nemrég beosztottak egy 3 napos osztálykirándulásra, mert az osztályfőnök már idősebb, és elkél neki a segítség egy fiatal munk...

Én mindig rendszeresen tornázok napi húsz percet de ez mostanában eltart egy óra hoszzáig is. Amióta rájöttem hogyan tudok magamnak örömet okozni torna közben azt kívánom bárcsak mindig este lenne hogy edzhessek egy kicsit. Fürdés ut...