Nem szex, pfuj, szégyelld magad. Ki bírná azt? Meg az nem is lenne ticstességes. Na még a szót se tudom leírni. Nem hogy kimondani. Mint a hűsegg. Vagyis huség. Egyik se megy. Jó, csak szórakozom.

Ramival egész nap cset. Megint nem dolgozik. Valami baja van a derekával.

A-val csak írásban. Érdekes nő ő is.

- Jó visszaemlékezni a közös dolgainkra.
Persze Klári, mikor ezt mondja, nem a szexre gondol. Asszexuális. Ebben a pillanatban.
Hanem az erdőt járós nevetős mit tudom én mikre.
- Nagyon is jó - ezt már én mondom.
És mindketten tudjuk, én meg kurvára a szex dolgokra értem. Azóta is hiányzik egy alapos... Tudom, nem rég voltunk együtt, de már egy hónapnak tűnik.
Majdnem egy órát enyelegtünk, politikáról, meg a tököm tudja miről (nem a szex nem került szóba) majd így szólt.
- Bocs, de hív Beni. Utána visszahívlak, jó?
- Na fasza. Megint a sor végén vagyok - szívattam kicsit, félig megjátszott sértődöttséggel.
- Na puszi! - és letette.
Két nap telt el azóta. Kurvára visszahívott. Lófaszt!

Ma viszont Vivikével beszélgettem.
Hát ez de cuki kislány. Bevallom, az első beszélgetés egy ici-picit csalódás volt. Nem volt az a hátbarúgós "aztakurvamicsodacsajmárhúznámisfelazonnal" érzés volt. Persze aranyos volt, elbeszélgettünk, sokat nevet, azt meg kedvelem. De semmi extra. És mindketten épp fagyasztottuk magunkat a szabad levegőn közben. Talán az sem segít.

De most! Nevetgélt, kacagott, én meg azon kezdtem el agyalni, ki a fenére hasonlít a hangja, hogy így beindulok tőle. Tudom, ő rá, nyilván, de talán még valakire. Nincs meg. De majd meglesz (remélem többször is) és eszembe jut. Majd elmondom. Vagy nem.

A sikamlós részeken nevet. Abszolút lejön róla, hogy facér. Nem úgy. Foglalt, de él-hal a facér. Juj. Megesküdtem, hogy ezt nem sütöm el sosem. De állítólag más is volt, hogy esküt szegett. Mesélik, a múltamból is páran. Ez az én szerencsém.

Aranyos, mosolygós. Akar engem.
A vibrije napi használatban van. Na nem apu miatt (egy újabb öregebb barát, gyáh, mi van ezekkel?), hanem pont ellenkezőleg. Mivel apu (nevezzük apunak) bottal se piszkálja, ő ilyenkor előveszi a jobb kezét (vagy balt? Nem is tudom, ki kell tapasztalnom milyen a fogása ;) és magába tuszkol egy jobb napokat látott elemes fütyifélét. Azt mondja ma is kétszer elment. Rendes lány. Elmegy, de nem csapja be az ajtót.

Beszélgetünk, évődünk, dicsérem a hangját (tényleg kezdek olvadozni tőle, csak tudnám kire hasonlít) és bekérdezek.
- Tudja valaki a baráti társaságodból, hogy van ez a kis... hmm.. hobbid?
- Mi? Hogy faszikat hozok fel?
Imádom, ha így beszél egy golyóérett hölgyemény.
- Igen, hogy faszikat hozol fel.
- Nem tudják.
- Barát, barátnő?
- Senki se tudja.
- Kezdem megtisztelve érezni magam, hogy beavatsz.
- Ugye! Én majd beavatlak! Hahaha - és nevet a saját viccén.
- De a szomszédok?
- Milyen szomszédok? Egyedül lakunk a prérin a halál faszán távol mindentől! - szinte kiáltja.
- Jó, jó! - nyugtatom meg, igazából csak a környezetet mértem fel.
- Baj?
Kicsit várok a válasszal.
- Nem dehogy, sőt! Mikor talizunk? - kérdezem vigyorogva, persze ezt ő nem látja.
És azt sem, hogy eddig tartott kikeresnem a naptárból, mikor van Rami és Klári mentes szabad napom.

Hülye csajok. Hogy dolgozzak így?



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Rágyújtott egy light cigarettára és mélyen letüdőzte. A vérvörös rúzs nyomokat hagyott a cigarettáján. Vastagon feketébe burkolt szemeivel eltűnődve méregette az égő cigi papírt.

Majd még egyet szívott és oda...

A második mondat után tisztában voltam vele, hogy nem fogok unatkozni. Akár többes számban is érvényes lehet ez az első benyomás alapján kialakított megállapítás, hiszen erősen nyitott személyiségével, szemmel láthatóan örömmel...

Zsoltékkal már valamivel több, mint fél éve nem találkoztunk, pedig ők is a csapatba tartoztak. Vagy ahogy mi hívtuk magunkat, a Társaságba. Teri, Panni, Robi, és Zsolt már óvodáskoruktól egy csoportba, majd általánosban és középi...

A műtétkor gerincbe kaptam az érzéstelenítőt, így elég lassan indultak be a lenti funkciók. De mivel társaságom volt, így nemigen bizonyosodhattam meg arról, hogy egyáltalán feláll-e. Pontosabban nem is nagyon törődtem vele egyálta...

Huszonegynéhány évesen elkezdtem egy sulit, ami fél évig tartott. Mivel fel kellet járnom emiatt a nagyvárosba, és az órarend eléggé feszített volt, jobbnak láttam valami kis kuckót keresni ott lakás céljára. Az első órám korán k...