Talányos néni sütkérezik a napon, és az elmúlt hónapokra gondol. Szája sarkában apró mosoly, mely odatelepedett és már nem is múlik el. Arcán a ráncok is finomabbá váltak, talán egy kicsit meg is szépült.
Behunyja szemét. Az emlék oly szép, mely, az óta minden napját bearanyozza.
Egy érzés kerítette hatalmába, melyet eddigi élete során még nem tapasztalt. Sosem szerették, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ő szerette volna. Milyen jó az, ha egy férfi dédelgeti, becézgeti, óvja, félti.

Egy, heti piaci napon történt, éppen krumpli vásárlás közben. Kiesett kezéből a pénztárcája. Utána nyúlt, de a belé nyilalló fájdalom megakadályozta abban, hogy még elérje. Ám a mellette álló úr, a tőle telhető gyorsasággal lehajolt érte, és fölvette a földről. S mindezt tette oly szeretettel, hogy a körülöttük állóknak is feltűnt. Szemük egybe fonódott, és azt érezték megszűnt a világ körülöttük. Egymásra találtak. Hátra lévő életük akkor és ott örökre megpecsételődött.
Mennyi lehet még hátra? Bizony az már nem lehet sok. De kit érdekel ez most. Ennek nincs is jelentősége. A ma gyönyörűsége magával ragad és repít, – doboltak a kedves érzések az agyában és szívében egyaránt.
Az asszony attól a naptól kezdve, minden reggel az otthonában várja. Teázgatnak, hozzá süteményt eszegetnek, és nagyokat beszélgetnek.
Senkivel nem oszthatja meg örömét, hisz mindig egyedül élt. Azt mondanák az ismerősök, az öregasszonynak végképp elment a józan esze. A szomszédok úgy tudják, a kerti munkákban segít neki a férfi. Jól is van ez így. Nem kell, hogy az emberek pletykáljanak.

Halkan csikordul a kulcs a zárban. Nyílik a kapu és belép rajta a szeretett férfi. Botra támaszkodva, az egyik lábát húzva. Arcán, a ki nem mondhatatlan boldogság mosolyával közelít a szeretett asszonyhoz.

Lehajol kedvese kezéhez, hogy csókot leheljen rá, majd az asszony ősz fürtjeit arcából kisimítja, hogy elmerülhessen a számára oly kedves szempárban. Hosszan, boldogan ölelik egymást, megfeledkezve az időről és a korukról.
- Mond Kincsem, hogy vagy ma? – kérdezi.
A válasz magától értetődő:
- Jól Kedvesem, jól. Te is jól vagy?



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Mindig is utáltam korán kezdeni a napot. Amikor csak tehettem délig aludtam, s a munkát kora délután kezdtem, igaz akkor hajnali órákig is képes voltam fent lenni. Megszoktam már ezt az életritmust. Nekem ez volt a természetes.
S m...

3 héttel később történik ez az esett a korábbinál.Közelgett már 6. szülinapom.Fel kutattam az egész házat hogy megkeresem az ajándékomat mert tudtam anya már megvette nekem . Már csak az ő szobája volt hátra.Bementem és kutakodni ...

Ekkor én már 16 voltam, és neki is már csak 2-3 hónap kellett, hogy betöltse 16. életévét. Este volt, egy barátunk házibulijába igyekeztünk. Nem kell semmi különöset elképzelni. Zene, tánc, társas, asztalifoci, asztalitenisz, éte...

Kihasználva a jó időt elhatároztuk, hogy futni megyünk. Felvette a feszülős nadrágját, mely frankón kiemeli formás, izmos lábait, kemény kerek fenekét, a fekete sport melltartóját, rá egy fekete, kapucnis futós felsőt. Én is szép...

Már megint vagy húsz percig nem jött a villamos. A járdaszigeten úgy álldogált az embertömeg, mint pingvinek a jégtáblán. Huh, jön a szardínia effektus! Mosdatlan, nehéz szagú népekkel körülvéve kell utaznom haza. Minden másnap ez...