Péntek este, hajnali 1, vagy 2 óra.
Egy hosszúra nyúlt Wagner opera pillanatai visszhangoznak fejetekben, amikor végre kiléptek a szálloda liftjéből a megfelelő emeleten. Innen már csak pár lépés a szoba. Te közben már (meglazított nyakkendő, kigombolt ingnyak) kiszáradt torokkal arra gondolsz, hogy milyen jó lesz végre kinyitni a hűtő ajtaját és kibontani valami igazán hűsítő italt. A nő melletted estélyiben, természetesen harisnyában, tűsarkú cipőben. Ruhája egyrészes, szoknyája elegánsan libben, ujjatlan, vékony vállpánt tartja. Haja kontyban, és bár már egy-két tincs kiszabadulva rakoncátlankodik, az egész nőn még mindig katonás elegancia uralkodik. Csakis a szeme árulja el, hogy bizony már milyen fáradt ő is. Miközben te a zárral babrálsz, a nőről végre lehull a tartás és megpihenve a folyosó falának támasztja magát. Te rámosolyogsz és végre beengeded.
Az asztali lámpát felkapcsolva gyengéd fény tölti meg a szobát.
A nő hanyatt veti magát az ágyon, és nagyot sóhajtva a csillár csillogó köveire mered. Kezei széttárva, egyikkel még mindig a kistáska pántját szorongatja. Nagyot nyújtózik. Te egy pezsgőért nyúlsz a hűtőbe közben azon merengve, édeset vagy szárazat vegyél-e ki. Koppanást hallasz. Hátranézel és látod hogy egy tűsarkú cipő hever az ágy mellett. A nő harisnyás lábfejével épp a második cipőt pöcköli le a másik lábáról. Lábfeje megfeszül és ez a cipő is lekoppan a cipő a padlóra. A lábfej még mindig a cipő által szorongatott alakot formázza, amelyben az egész estét volt kénytelen elviselni: Még kora délelőtt indultatok el ugyaninnen. Taxi, Operaház. Egy órányi várakozás után végre elkezdődik a Rajna kincse. És jól tudjátok, sohasem lesz vége. Aztán valamikor a messzi-messzi jövőben az utcán találjátok magatokat. Friss levegőn, az operaház előtt álldogálva többedmagatokkal taxira várva. Taxi, szállodalift, ajtónyitás, hűtő, koppanás. Hát itt vagyunk.
A lábfej zsibbadtan lefelé, az ujjak visszafelé merednek. Vádlija is szinte már görcsöl. Megmozgatja lábfejeit, körözni kezd velük. Örülten jó érzés szabadul fel benne, muszáj sóhajtania. Tovább tornáztatja őket. Lábujjai mintha meztelenek lennének, a vékony harisnya szinte eggyé olvadt a lábával, leheletvékony szövete csak az ujjak között válik láthatóvá mikor azokat széttárja. Egyébként a bőrével szinte eggyé válva tökéletesen felvesz annak ráncait. Az ágyhoz lépsz, lehajolsz. A pezsgőt leteszed (a kosarat közben levetted róla, de a dugóról már megfeledkeztél) és az egyik cipőt felemeled. Két kézzel, az orránál, és a sarkánál fogva tartod magad előtt. Szép. A cipőorr csillogását halovány porréteg tompítja, a magasabb sarokrész egészen tiszta. Belenézel. A külsőnél valamivel világosabb színű, puha bőr a belseje. (A nő mindezt észre sem véve tovább tornáztatja orrod előtt a lábait.) A pillanat annyira gyönyörű, hogy igazából el sem hiszed. Amellett hogy ösztönösen élvezed, agyad magyarázatért kutat, hogyan lehetséges mindez?! Kell hogy legyen egy Istennő, akinek csodás valóját itt a földön csakis a női lábak képesek megmutatni, megközelíteni! A cipő egy kegytárgy, az előtted fekvő nő pedig az Istennő papnője, aki rituális táncot rop lábfejével. – Csakis ez lehet az igazság! Transzba esve az orrodhoz emeled a cipőt. Nem mered, vagy nem akarod elsietni, és csak épp hogy alig beleszagolsz. Orrodba néhány levegőmolekula jut, és még valami más. A kémiailag talán ki sem mutatható illatmennyiség agyadban fúziót hoz létre, és mintha egy csillag robbanna fel benned!
Remegve sóhajtasz és egy igazán mélyet szagolsz belőle….
Néhány perc múlva, mikor visszanyered az emlékezetedet, az ágy előtt térdelsz és a nő lábfeje felé nyúlsz. Hirtelen megrémülve észbe kapsz, hiszen a nő nem a …feleséged. Nem a barátnőd. A nő aki előtted fekszik és harisnyás lábfejét tőled pár centire táncoltatja, ki is?… mondjuk a titkárnőd. Vagy egy kolléganőd. Vagy egy vadidegen, akivel pusztán a kultúra hozott össze. De kurvára mindegy is hogy kicsoda! Illetve pontosan ez a lényeg! Hogy mindegy kicsoda… Óvatosan, hogy észre ne vegye, remegve hozzáhajolsz, pár milliméterre talpától megszagolod azt.
Nincs az a szó, amivel ezt le lehetne írni.

Ebben a transzközeli állapotban vagy, amikor valaki felébreszt.
– Nem lenne kedved megmasszírozni? – Kérdezi a nő az ágyról, amint kíváncsian szemléli mit is csinálsz tulajdonképpen."



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Ebédszünetben szokás szerint a gép előtt ültem, és a neten barangoltam. Sok munkám volt aznapra, tudtam, hogy később nem lesz rá időm. A leveleimet hagytam a végére. Miközben az utolsó szelet pizzát kezdtem majszolni, megnyitottam a ...

- Léna, vetkőzz! – rángat vissza Louis a perverz álmaimból. Ma nyilvánvalóan a tudtomra adta, mit is tervez velem csinálni. Ahogy elhagyták a szavai a száját, teljesen benedvesedtem. Nem tudok magamon uralkodni, amikor mocskos szavakat ...

Mikor reggel eljöttem tőle tudtam, hogy nem kellene újra keresnem. El kellene felejtenem, úgysem tudja az igazi nevem, sem a telefonszámom, semmi lényegeset... Ha nem kedveltem volna meg, mint barátot, biztos nem is keresem! De meg akartam bes...

Azt mondják, az emberre ébredés előtt jő az álom. Én rendszeresen, sűrűn álmodom, mindenféle elvarázsolt dolgokat. Többnyire nem látván értelmét, de azt nem is keresem. Sokszor arra ébredek, hogy valami nagyon kellem...

Amióta műkörmöshöz járok és szoliba, kicsit megcsappant a zsé a malacperselyemben. De hát jár nekem ennyi kényeztetés és a kuncsaftok is meghálálják. Vadászok viszont másodmelóra. Böngésztem a neten az otthon végezhető melók k...