Sehol senki körülöttem, csak a felszolgáló hölgy manikűrözgeti magát a pult mögött. Hétfőn, kora délután ki is járna erre, késő őszi napon? Messziről hallom, jön valami vonat, hmm, ez még nem lehet az enyém, de azért kihörpintem a narancslé utolsó cseppjeit, hátha mégis. Persze hogy nem! Ez onnan jött, ahová én megyek.
Tovább gyönyörködnék az őszi színekben, de cipőkopogást hallok. Nem nézek fel, nem kell. Érzem, hogy felém tart, érzem,...